Csak az nem hibázik, aki nem dolgozik. De ha munka közben hiba történik, ki fizeti a kárt? A kérdést mind dolgozói, mind pedig munkáltatói oldalról is megvizsgálta Galambos István. Cikke a munkáltatói, vállalkozói felelősségbiztosításokkal, illetve a munkahelyi balesetekkel foglalkozik.

A felelősségbiztosításoknak számos fajtájuk létezik az általános felelősségbiztosítástól a taxisok kezesi biztosításán keresztül egészen a szolgáltatás-felelősségbiztosításig. A konstrukciók erdejében nem könnyű eligazodni: a leginkább megfelelő kiválasztásához érdemes alkusz vagy tanácsadó segítségét kérni, mert a megkötésük vitathatatlanul hasznos egy későbbi káresemény bekövetkeztekor.

Ha dől a fal
Ma már teljesen bevett gyakorlat, hogy új ház felépítése vagy régi felújítása során a fővállalkozó a megrendelő igényeinek megfelelően felelősségbiztosítást köt. A biztosítás nem csupán a dolgozókat ért balesetekre, hanem az általuk okozott károkra is kiterjeszthető. Az ilyen biztosítás nagyon hasznos lehet az elsősorban lépcső-, illetve konyhagyártással foglalkozó Kambala Művészeti Műhely Kft. ügyvezetője, Izing Krisztián tapasztalatai szerint is. A cég munkatársai mindent elkövetnek a károk elkerüléséért, például még falszkennerrel is megvizsgálják egy-egy fúrás helyét, de olykor mégis előfordul, hogy villany-, esetleg vízvezetéket találnak ott, ahol a tulajdonos tudomása és a szabványok szerint semmilyen vezeték nem lehetne. A bekövetkezett kár – legyen bármilyen csekély – bosszúságot és kiadást jelent a tulajdonosnak és a legjobb esetben is késedelmet a vállalkozásnak
Egy-egy építési helyszínen, ahol a vállalkozók gépjárművei, gyakran nagy teherautói fordulnak meg, az is megeshet, hogy maguk a járművek vagy az épület, esetleg a nem ritkán önmagában is értékes kert vagy kapu szenved el károkat. Az ilyen esetekben Izing szerint különösen hasznos, ha a gépjárművekre kötöttek cascót, illetve ha a kárt okozó vállalkozónak van vállalkozói felelősségbiztosítása.

Gondosság és felelősség
Ha a munkavégzéssel összefüggésben következik be baleset, a munkáltató felelősségét szinte mindig megvizsgálják. A munkáltatónak természetesen leginkább azt kell bizonyítania, hogy mindent elkövetett a baleset elkerülése érdekében, például ellátta munkásait a szükséges védőfelszereléssel, a munkafeltételek pedig az előírásoknak megfelelőek voltak. De munkahelyi baleset így is előfordul. (Hogy mi számít annak, arról az előző oldalakon olvasható cikk szól. − A szerk.)
Ha a vállalkozás kötött munkáltatói felelősségbiztosítást, e költségeket a biztosító fedezheti. A kötvény persze nem helyettesítheti a kötelező gondosságot: a biztosítók minden esetben megvizsgálják a baleset körülményeit, és nem fedezik az olyan munkáltató költségeit, aki bizonyíthatóan nem tartotta be a munkavédelmi és balesetvédelmi szabályokat. E szabályok betartását ráadásul visszamenőleg is ellenőrzik, és többnyire nincs kifizetés például akkor, ha a munkavédelmi felügyelet a munkáltatót éppen e szabályok megsértése miatt sújtotta egymillió forintot meghaladó bírsággal.

Kereset és kiesés
A munkavállalók oldaláról tekintve a munkahelyi baleset nem csupán sérülést, kezelést és esetleg rehabilitációt jelent, hanem jelentős keresetkiesést is. 2009 augusztusától ugyanis a táppénz immár nem 100, csupán 90%-a a figyelembe vehető jövedelemnek. Azok a balesetet szenvedett dolgozók, akik mégis nagyjából előző havi fizetésükre számítanak, valószínűleg csalódni fognak, hiszen a táppénz összegének megállapítása további „komplikációkat” is felvonultat. Az összegét ugyani befolyásolja az „irányadó időszak” is, vagyis azon időszak jövedelemmel ellátott napjainak száma, amely a munkahelyi baleset bekövetkezése előtti naptári év elejétől a balesetig terjed. Azoknak, akiknek közben az egészségbiztosítási jogviszonyuk harminc napnál hosszabb időre megszakadt, a jogviszony megszakítása előtti, korábbi jövedelmet nem lehet figyelembe venni! A napi átlagkereset kiszámítását az irányadó időszakra vonatkozóan ráadásul külön-külön végzik el a rendszeres és nem rendszeres jövedelmeknél.

Fáradjunk a pénztárba!
A fenti ,,Menet közben” címmel felidézett példa is bizonyítja, hogy a dolgozónak is érdemes áldoznia valamilyen biztosításra, amely kieső jövedelmét, indokolt költségeit fedezi. Kézenfekvőnek tűnhet egészségpénztárba belépni. Az egészségpénztárak ugyanis – amelyek tagdíját a munkáltatók gyakran átvállalják – olyan, a társadalombiztosítást kiegészítő szolgáltatásokat nyújtanak tagjaiknak, amelyek munkahelyi balesetek idején különösen hasznosak lehetnek.
Az egészségpénztártól a dolgozó megkaphatja a baleseti táppénz és korábbi jövedelmének különbözetét, de nem elhanyagolható, hogy esetleg nem kell hónapokig várnia a szükséges műtétre sem, mivel gyógyászati kezelését – beleértve a gyógytornát is – ugyancsak az egészségpénztár fizeti. A munkavállaló kieső keresetének pótlását – az egészségpénztári tagságon kívül – kiegészítő biztosítás megkötésével is elérheti.

Tűzvonalban
Sokáig el lehetne vitatkozni azon, mely szakmában dolgozókat tekinthetjük leginkább veszélyeztetetteknek, a tűzszerészeket, a tűzoltókat, a kohászokat vagy éppen a bányászokat. A sajtóban is nagy figyelmet kapott a Budapesti Műszaki Egyetem épületében hősi halált halt három tűzoltó esete, ám a Nemzetközi Sajtóintézet szerint – talán meglepő módon – az újságírók is a veszélyeztetett körbe tartoznak: tavaly száztizen haltak meg hivatásuk teljesítése közben.
Nem csak az elismerten veszélyes szakmák esetében lehet tehát fontos – mind munkáltatói, mind dolgozói szempontból – a megfelelő biztosítás megkötése, legyen az vállalkozói vagy munkáltatói felelősségbiztosítás vagy a munkavállaló által kötött keresetkiesésre vonatkozó kiegészítő biztosítás, esetleg egészségpénztári tagság.
A felelős gondolkodás elterjedésével remélhetőleg ezek a termékek is egyre népszerűbbek lesznek.


Menet közben
A rendszer bonyolultságát bizonyítja Ildikó példája, aki egy multinacionális lánc kisvárosi nagyáruházában dolgozik. Ildikó munkába menet szenvedett munkahelyi balesetet, még tavaly decemberben. Gyógykezelése azóta is tart, de a műtéti beavatkozásra 2010 augusztusáig várnia kell, a rehabilitációja még tovább, akár 2011-ig is eltarthat. A történteket a munkáltató elismerte munkahelyi balesetnek, és felvette a baleseti jegyzőkönyvet.
A helyzet tehát tisztázottnak tűnik, ám a táppénz kiszámításával kapcsolatban érezhetőek a nehézségek. Az egyik hónapban 60 ezer, a másikban 110 ezer Ft-ot utalnak ki táppénzként: az egyébként rendszeres jövedelmeknek számító pótlékokat, amelyeket az egyik hónapban figyelembe vettek a számításnál, a másikban levonták. Ildikó gyógykezelése a műtétig elsősorban gyógytornából áll, felülvizsgálatra azonban Győrbe kell utaznia, önköltségen. Ha ugyanis a költségként figyelembe vehető menetrend szerinti járattal indul útnak, mire odaér, már nem tudják fogadni. A munkahelyi balesetet szenvedő, kiegészítő védelemmel nem rendelkező dolgozó helyzete tehát korántsem irigylésre méltó.